De ez magyarul is gyönyörű!!! Még emlékszem az első pár sorra, valami ilyesmi, hogy "Elindított, kövér kis aranyórát, a szeretet. Talpon paskolt a bába, pőre sírásod helyet foglalt az elemek között." Imádom azt a "kövér kis aranyórát" -- annyira kifejező. Meg van benne olyan, hogy "tehén, virágos viktoriánus hálóingben" (mármint Sylvia maga).
Úgy látszik, mégsem hülyültem még meg teljesen, ha ilyesmire emlékszem:)