Kedves Thad

A szentlélek keresztség, nem jár semmiféle fetrengéssel sem rángatózással. Jó magam Isten kegyelméből szólók nyelveken és prófétálok. Azért merem ezt így nem titkolva megmondani, mivel tőle kaptam s bármikor elveheti. Nem az én érdemem, nincs is mit tilolni rajta. Sokan töltekeztek be szentlélekkel miközben imádkoztam(tunk) felette. Hogy éppen sokadszorra vagy elsőre az nem oszt nem szoroz. Akinek elsőre azt hívják szentlélek keresztségnek. A lélek benne marad de máskor amikor újra-újra nagyobb "erővel meglátogatja" mindig átélheti azt amit először.
Hogy mit is él át az ember ilyenkor?
1, semmit. Ettől még megkapta a lélek keresztséget, de ahány ember, annyiféle életút. Van akit így vezet az Úr, attól még nyelveken szólhat, vagy akár csak lélekből evangelizál, s nyelveken nem szól. stb. stb.
2, Az Úr szeretete nagyon mélyen megérinti és sírásba tör ki, de semmi fetrengésről nincs szó. Csak örömkönnyek. A betöltekezés élményére.
3, Nem ritka eset a lélekben nyugvás. Ekkor az ember mintha meghalna összeesik s lelke elragadtatik. Persze ebben is vannak fokozatok van akit tudja mi folyik körülötte van aki pedig csak az Urat látja. Van aki meg a plafont nézi mosolyogva. Az is érdekes, hogy néha az ember olyan gyorsan ragadtatik el, hogy a testét nincs időnk elkapni ekkor akkorákat esnek. Volt egy ismerősöm aki beverte a koponyáját diófa asztal sarkába, szinte hallani lehetett a loccsanást :o) (kicsit túlzok). 5 perc múlva, mikor felkelt, semmit nem találtunk rajta se egy karcolást, se fájdalom. Az Úr vigyáz rá :o)

A szentlélek keresztségről ennyit. Karizmák gondolom nem érdekelnek. Arra vannak más topicok is.

A fetrengéshez is hozzászólnék. Van olyan, és a látvány döbbenetes. Úgy hívják, hogy torontói blessing. Kanadából indult és az a lényege, hogy a tömeg nagy jó kedvbe, és csápolásba tör ki. Mint bizonyos felekezetek is kis hazánkban. A karizmák birtoklása ezekben a felekezetekben az életszentség fő célja. Nincsenek erénygyakorlatok..... A mértékletességet sem ismerik ami azt mondaná belől, hogy figyú ez nem az Úrtól van. Ez az örömök hajhászása. Láttam egy videófilmet a torontói blessingről. Egy szabadkeresztény barátomtól kaptam jó régen mint elrettentő példa. Amíg nem láttam nem hittem el. Azt mondtam ilyen nincs.
Elég nagy gyülekezetben volt egy előadás, a prédikátor úgy tanított, hogy közben minden második szava vicces legyen mert akkor az tetszik a népnek. Persze a tömeg, és Ő is, már az asztal alatt voltak. Ekkor jött a döbbenet. Volt egy-két dal ami néha-néha félbeszakította az alkalmat ekkor a tömeg örömében szó szerint cigánykereket hányt. Majd amikor újra elkezdett beszélni a prédikátor a tömeg elkezdett görcsösen rángatózni, a földön fetrengeni. Az állam leesett. Azt hittem ilyenek csak a sátátnista filmekben vannak. Döbbenet volt. S mindezt úgy csinálták mintha az Úrtól lenne. Majd jó páran már hánytak stb. stb. Azóta is bánom, hogy nem másoltam le magamnak, mert van egy Katolikus ima csoport akiket két átkeresztelkedett Hit gyülis vezet. Elég nagy karizmatikus csoportról van szó. S ott ez felütötte a fejét. A baj csak az, hogy ez a két ember tagja az országos Karizmatikus tanácsnak, és jaj, nem is folytatom. Ezzel a problémával nem fárasztalak benneteket.

Üdv Cipó