most minden jöhet.
a szerelem nagy dolog, ráadásul ritka vendég, nem szabad praktikus megfontolások mentén semmibe venni. de ott van az asszony, a gyerekek, akik önhibájukon kívül kerültek helyzetbe. de az efölött érzett bűntudatod önmagában nem megoldás és soha nem fogja eltakarni annyira a szerelmet, hogy ki ne látsszon a sarka...
ha már az itteni fogadatlan prókátorokra hallgatsz, az én tanácsom a következő:
éld az életedet. élvezd, hogy szeretnek és szeress viszont! szeresd a gyerekeidet úgy ahogy a gyerekeket kell, a szeretődet úgy ahogy egy szeretőt kell, a társadat úgy, ahogy egy társat kell. minden pillanatban legyél ott egészen. ha megbánod amit az előző este csináltál megbánásod legyen igazán őszinte, éppúgy mint mikor azt mondod "most úgy kívánlak!". ha fáj ami van, fájjon igazán, ha élvezed, élvezd igazán, ha szomorú vagy, légy szomorú igazán, ha örülsz, örülj igazán. legyél öszinte magadhoz.
ne tervezz! ne próbáld magad mások helyébe képzelni! ne próbáld kitalálni mit várnak tőled és ne próbálj meg egyszerre egymásnak ellentmondó elvárások szerint élni! ne keress mentséget általános erkölcsi elvekben, hisz az egyetlen erkölcsi mérce, amihez öszintén igazodni tudsz, benned van.
ne gondolkozz azon, elmúlik-e a szerelem és mikor múlik majd el, és mi lesz, ha már elmúlt. ne gondolkozz azon, mit gondolnak most éppen rólad a gyerekek, mert úgysem tudod kitalálni. az a fontos, ne azok szerint az elvárások szerint próbálj élni, amiket szerinted veled szemben támasztanak, hanem úgy élj, hogy önmagad adod, szereted őket, elfogadod őket olyanoknak amilyenek, figyelsz rájuk és gondoskodsz róluk.

legyen benned annyi önzés, hogy a saját életedet végig akard élni.