a csirkebelekre felkötöttek

néhény évvel ezután járt
a könyvem körbe-körbe
amiben akkor még semmi nem volt
leírva
rükverceltek egyet az időben
és lám, mégsem mondta a múlt
mit akar a jövő
a rükverc egy széken történt
több széken, többen is álltak
madaraik elszállására nem volt jellemző
a szárnyhasználat
inkább csak hunytak egyet
mint más haszon-állat
kitekerték magukból az étel
folyamát
nem is híztak tovább
túlélni a mát meg persze
semmi esélyük nem volt
de akik látták a könyvem rádöbbentek
mit sem ér az étel, ha nem elég
és mit ér az elégedett
ha kiközösítik így hát
felálltak a székre
átdobták a belet
nyakuk körül immár
nem érzik a szelet
lenéznek a mélybe
van vagy ötven centi
húzták volna vissza
de már nem ereszti
függés a dolguk
tudják ezt jól
s majd ha rugaszkodtok
meghaltok magatoktól
ezen a földön az ötven centi
rég megéri a halált
repülj, kis csirkécském
ha végre a kis g is így megtalált
ne húzd az időt!--
haaa!, hogy is gondolod?,
hisz az idő húz téged
csak nem jó irányba
ha nem ugrasz, szúk
másznak bele a széklábba
és kieszik alólad az ételed
hogy eszedre-sem-veszed
hogy zuhanol--
a bél rugalmas
és átveszi a testmeleget
te kis lélek-hurka
látod, hogy mégis te vagy a bél?
és megtöltöttek lélekkel
és még azt is elhiszed
hogy te a töltelék vagy, az étel maga
ne nézz madárnak
repülj inkább
ötven centi=.....

és megtudod, hogy isten tényleg
férjes asszony volt-e
és élnek-e még a
csirkebélre felkötöttek