szalka
Elviekben igaz, amit irsz, csak nálunk az bibi, hogy a férjem mereven ragaszkodott ahhoz, hogy ne szülessen meg.Pusztán azért mert megállapodtunk benne. Ez nem vicc, tényleg erre hivatkozott, meg természetesen féltette a már megszokott kényelmét. Egyébként félre ne érts! Imádom a párom 22 éve vagyunk együtt és még meg is értettem üt. Megértettem, ugy érzi becsaptam mert nem tartom az igéreteme, miszerint elvetetem ha véletlenül becsuszik egy baba. Tulajdonképpen igaza is van tényelg becsaptam, de azért egy élet csak fontosabb mint az adott szó.
Magyarul volt ő aki mereven elzárkozott ( a terhsség végéig) ls voltam én aki visszautasitottam az aburtuszt.(Tudván, hogy ez már nekem lelkileg tul sok lenne, és annyira meggyülölném érte, az önzéséért, hogy akkor tuti rámenne a kapcsolatunk.)
Na szóval itt hogy lehet kompromisszumot kötni?
Itt szerintem nincs, valakinek meg kell hozznia a döntést.
Én döntöttem és szerintem helyesen.
Az aburtuszról nekem az a véleményem, hogy ebben mint bármi másban is, nincs jó, vagy rossz. Rengeteg dolgot kell figyelembe venni, de azért a legfontossab, hogy az egyén szabadon válaszott döntsésének kell lennie. Az már más kérdés, hogy vajon mindenki végig gondolja-e tulajdonképpen miről is hozza meg a visszavonhatatlan döntését.