Kedves Magustanonc!

Nálam az ideál jótékony hajtóerőként működik. Tudom furcsa, amit mondok, de ideák nélkül az életem akárcsak a sótlan étel, élvezhetetlen lenne. Hogy elérve az ideált látom árnyoldalát? Annyi baj legyen, hiszen tudom nincsen fény árnyék nélkül.:)))) Tudomásul vesszük, vagy sem, ha valaki nem csak néz, hanem lát, bizony tapasztalja: az érzelmi elsivatagosodás korát éljük. Nos én az ideák jótékony segítségével próbálom a lehetetlent, küzdök a lelketlenség ellen. Valahogy velük könnyebb elhinnem, hogy még minden megfordítható, még lehetünk újra egymásra figyelő emberek.

dzsill kedves!

Mit mondhatok erre? Ahány ember, annyi vélemény, annyi kérdés, annyi érdeklődés. Látod, ami neked "baromság", nekem az élet "zamatát" jelenti. Igen nő vagyok, és "nőül" vagyis lélekkel gondolkozom. Csupán mert más szemüvegen át látjuk, értékeljük a kérdést, miért haragudnék Rád. Remélem Te sem neheztelsz, ha én már csak megmaradok az általad "baromságnak" titulált életszemléletemnél.

üdv klia