Drága Leea!
A viszonzatlan szerelem pillanatnyilag mély sebeket ejt szíveden és megértem, nagyon fáj. Viszont az is igaz - legalább is szerintem -, hogy az életben semmi sincs véletlen. Egész biztos, hogy "szenvedéseid" csiszolják egyéniséged, és leszel általuk "igazgyöngy" az igazi Ő számára. Végső soron hidd el: akinek az élet tálcán - minden küzdelem nélkül - kínálja a jót, az annak szépségét nem tudja igazán értékelni. Érzelmek, küzdelem nélkül vegetálni igen, de élni nem lehet. Ne sajnáld hát, sőt - furcsa, amit mondok - inkább örülj érzéseidnek, még akkor is, ha pillanatnyilag fájdalmasak. Nézz szembe velük, tanuld meg kezelni azokat. A "barátodat" (idézőjelbe tettem, mivel egy igazi barát nem kínozza a másikat) kérd meg, hogy bármiről,de kiszemeltjéről - érthető okok miatt- ne follyon köztetek diskurzus. Az mindenkinek saját személyes, legbensőbb ügye kell, hogy legyen. Ha csak erre kellenél, köszönd meg szépen, és lépj tovább. Továbbra is szurkolok,sok szeretettel gondolok Rád.

üdv klia