MarK: betartottam a határidőt. Tudja! Tegnap megint célozgattam, hogy mit csináljak az illetővel, mire Ő közölte, hogy arra nem gondoltam-e, hogy az illető már tudja. Hirtelen elsötétült a világ...
Azt mondta, hogy 2 hónaoja tudja. Hagyta, hogy 2 hónapig hülyét csináljak magamból, és még a kiszemeltjével is én hozzam össze... Ha ennek tudatában nézem az egészet, tényleg nagy hülyét csináltam magamból...
Odaadtam Neki a levelet is, amit akkor írtam, amikor összevesztünk. Még nem olvasta el - hála Istennek, mert kezdem megbánni, hogy odaadtam Neki. Ha egyszer már 2 hónapja rajtam röhög, akkor most még legalább 2 hónapig rajtam fog...
nem tudom, még hogy alakulnak a dolgok. Egyelőre fenntartja a baráti viszonyt, de félek, hogy csak addig, amíg segítek Neki a nőügyében. Hogy utána mi lesz, azt nem tudom. Attól félek egy picit, mert még egy akkora veszekedést, mint februárban nem hiszem, hogy túlélnék... Mindenesetre most egy fokkal jobb, mert legalább ez nem myomaszt. Viszont ott a másik oldal: félek, mi lesz ebbből. Egy biztos: az irodalom szigorlatom nem lesz meg. Már tudom előre. Nem bírok a tanulásra koncentrálni, még úgy sem, mint eddig, mert az jár a fejemben, hogy mi lesz ezután? Vagy azután, ha összejönnek? Messziről leszek kerülve? El leszek küldve melegebb égtájakra? Nem tudom, és inkább most abbahagyom ezt az eszmefuttatást, mert csak jól felidegesítem magam, és megint 1 oldalt fogok olvasni 5 óra alatt...