A film nem volt túl nagy csalódás, mert nem is reméltem, hogy a könyvet színvonalasan tudják átvinni a vászonra, de azért a forgatókönyvet még lehetett volna csiszolgatni egy pár hónapig. Logikai botlást nem nagyon láttam, kivéve, amikor a doki amputálja a nővér orrát, hiszen az első részben meg a könyvben is arról van szó, hogy a nővér hannibál úr FÖLÉ hajol, ami állva azért elég nehéz, pláne, hogy mellkasi fájdalmak után keresgélt. A színészek elég jók voltak, főleg Hopkins, ő tényleg hozta a formáját, sőt még Julienne Moore-ral is meg voltam elégedve, szerintem majdnem olyan jó volt, mint Jodie Foster az elsőben. Viszont a karaktereket nagyon eltorzították, nyilván az egyszerűség kedvéért, de akkor is. Az viszont nagyon zavart, hogy a végén az agyvelős részt úgy agyoncsapták, mint a legyet! A könyvben a vége sokkal jobb, mert Lecter doktor nemcsak megmenti Starlingot, de kicsit át is neveli egy-két hét alatt némi drog meg pszichoterápia segítségével annyira, hogy például a gaz főnök szürkeállományából együtt falatoznak. Ja, és külön sértésnek érzem Lecter doktor jellemére nézve, hogy a saját kezét vágja le a nyomozókisasszony kacsója helyett. Egy igazi hannibál nem csinál ilyet. Ha a végét a könyv szerint hagyták volna, sokkal jobb lenne a film. Azért szerintem élvezhető a dolog, ha nem is túl magas hőfokon, persze főleg a heves vérömlenyek miatt. A könyvet azért érdemes elolvasni, antikváriumban szerintem már hozzá lehet jutni elég olcsón(?).