Itt vagyok, csak piszokul el vagyok havazva, a párom doktorál, Debrecenben is voltunk, pont kétszer annyi ideig, mint amennyit terveztünk. Ráadásul a fiam sincs oviban, majd egy hete, hogy itthon vagyunk, de nem volt még időm gép elé ülni. Plusz azzal a marha kreatív fejemmel nekiálltam áthúzni az ülőgarnitúrát. Kevésbé nyújtott esztétikus látványt a csokifoltokkal és filctollnyomokkal. A párom le akart beszélni, igaza van, venni kéne egy másikat, de én tutira agyvérzést kapnék, ha a százvalahány ezer forintos vadiúj garnitúrát trutymóznák össze a kölkök. Marad a félévenkénti áthúzás...
Sajnálom, hogy nem lehettem ott a talin, de egyszerűen nem volt rá mód, hogy elszabaduljak.
Talán egyszer már én is eljutok odáig.
Télleg, ki merre nyaral? Nekünk itt a Balaton, nem megyünk sehova, meg aztán a család ura sem tud elszabadulni: egész nyáron a nádasban ül és a hínárt számolgatja. Veszettül izgalmas meló...