Jaj, ne csinálj már úgy, mintha nem tudnád, hogy a szerelem megszépíti a társadat és időnként olyan tulajdonságokkal is felruházza, amelyeket te szeretnél benne látni. Ez az egyik fele a történetnek. A másik meg az, hogy egy latin származású fiú udvarlásához egyetlen európaié sem ér fel, és az ember lánya (nagyon sok konkrét példát tudnék erre hozni) azt gondolja, hogy ha ennek csak a fele is megmarad a házasság után, akkor ő megfogta az isten lábát, mert ilyen kedves és figyelmes férfire nem mindennap akad az ember, pláne a hazai felhozatalban. Nem a magyar fiúkat akarom ezzel leminősíteni, hanem éppen azt mondom, hogy a latinok annyira "eltúlozzák" a dolgot, hogy ég és föld a különbség. Persze ezt valszinűleg csak az érti, aki megtapasztalta és lehetőleg az illető fiú anyanyelvén folyt a kommunikáció.
Bocsi, hogy kéretlenül is Cilibárányt "védem" (mert úgy tűnik neki szólt a kérdés) de én ugyanúgy érintett vagyok...