Nagyon kevés olyan diktatura létezik, aminek azon a szinten kellene ellenállni, amit te ecsetelsz. A nagypolitika az persze egészen más, a kettő nem keverendő össze. Viszont ha a te perspektívádnál maradunk, akkor arról egy külön témát kellene nyitni, mert itt nincsen semmi helye. Ezen a szinten nagyon helyes, hogy nincsenek lelkiismereti problémáid.

Nem így a nagypolitika kérdésében. Az ugyanis egy nagyon fontos elvi kérdés, hogy megválaszthatod-e azokat, akik a hazád sorsát intézik. Nekem sem a x tanárarl volt problémám akkoriban, hanem a rendszerrel, és az életem egyik legnagyobb boldogsága az, hogy megbukott. Az meg egy másik nagy öröm a számomra, hogy Orbánék olyan irányba fordították az ország szekerét, ami a boldogabb nyugati demokráciákban természetes: a nemzeti érdekek képviselete, az egészséges önbecsülés megteremtése felé. Az, hogy ez párosul az anyagi jólét fejlődésével, az természetes: ezek nem létezhetnek egymás nélkül.

.