Kulturkörbeli különbségben azonban hatalmas különbség van Olaszország, Spanyolország tekintetében, mint pl. Boliviáéban. Ezt neked kell a lekkevésbé magyarázni, hisz a saját bőrödön tapasztaltad meg. Nem Európa és az itteni kultúra nagyságát és előbbrevalóságát akarom ezzel hangsúlyozni - nem is gondolom így - hanem, hogy egyszerúen ez áll hozzánk közelebb, ez részben a miénk is. Egy délamerikai gondolkodásmódját kifürkészni egy élet is kevés lenne, mert teljesen mások a gyökerek, míg Európában azért a nagy keveredések miatt közel sem ennyire.
Van egy családi ismerősünk, magyar nő, aki kinn élt USA-ban, ott megismerkedettegy japán férfival és odautazott vele, összeházasodtak.... majd elváltak. Kb. ugyanaz a jelenség: egy élet kell ahoz, hogy valamennyit megérts az ő mentalitásukból.
Én pl. így 9 év ismeretség után (ebben a házasság és együttélés is benne van ugye) a mai napig sem tudom kiszámítani, mégcsak megjósolni sem, hogy a volt férjem miként fog reagálni egyes dolgokra. Azt bizton meg tudom mondani előre, hogy hogyan nem, mert ami nekem logikusnak és ésszerűnek tűnik, úgy ő soha az életben nem reagált semmire. Én ennyire jutottam 9 év alatt, legalább azt tudom, hogy mire nem lehet nála számítani.
Van aztán egy két tipikus megnyilvánulási módjuk, ami számomra (és a környezetem számára) teljesen értehetetlen, ebbe a kategóriába tartozik ez a telefonálós dolog is, amit írtál. Jellemző (nem negatíve hanem objektíve). Időnként rájuktör ez az érzelmi roham (na nem túl sűrűn, úgy esetleg néhány évente, esetenként évente 1-2 alkalommal) és akkor az ember azt hiszi, hogy na itt a változás. De mindez borogatás nélkül elmúlik. A köztes időben pedig semmiféle érzelmi megnyilvánulás nincs, és ez őket nem is zavarja, nem is várják el ők sem kezdeményeznek. Nekem ez érthetetlen, bár együtt lehet ezzel is élni, csak nehéz.
Összegezve s általánosítva nem rosszabb az ő mentalitásuk és a miénk jobb, vagy fordítva, hanem annyira más, hogy a kapcsolatba fektetett minden energiát felemészti az, hogy annyira MÁS. Nekem legalább is igen fársztó volt az említett dolgokat időről-időre feldolgozni, belenyugodni,mert megérteni nem sikerült. Egyszerűen más a mi felfogásunk az emberek közötti kapcsolatokról, mint egy ilyen távoli kultúrának. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy vegyespáros, melynek mindkét tagja mondjuk európai kulturán (ne tessék ezt kiforgatni!) nőtt fel, surlódásmentesebben és ezerszer könnyebben éli meg a dolgot, mint az az én esetemben történt.
Blan