Miféle szervezetekrol? Én két embert említettem, egy Nobel-díjas írót és egy filozófust, akik életük kisebb-hosszabb szakaszában anarchisták voltak. Jobboldaliak.

Hamsun életrajzából egy részlet: "Ha 80 éves korában halt volna meg, hazája és az egész világirodalom úgy búcsúztatta volna, mint a legnagyobb norvég regényírót, a zordon időjárásban nehéz életet élő szegény emberek gazdag életének halhatatlan krónikását. De 93 esztendeig élt, s meggyengült testű és szellemű, megvetett és elmagányosodott aggastyánként kellett befejeznie életét, akit kegyelemből és kegyeletből elhülyült vénembernek nyilvánítottak, börtön helyett csak házi őrizetre ítéltek és halála után is évtizedeknek kellett eltelniök, hogy elhalványodjék a kínos emlék a nagy eltévelyedésről: a legnagyobb norvégnak, példátlan lángelmének tisztelt író dicsőítve köszöntötte Hitlert, amikor a népeket irtó horogkereszt lecsapott és elárasztotta Norvégiát. Majd amíg tartott a megalázó és tömeggyilkos megszállás, Hamsun látványosan-hangzatosan volt híve Quislingnek, a helytartónak, minden hazaáruló mintapéldányának. – A pokoli évek végeztével Quislinget – mielőtt bíróság elé állíthatták volna – elpusztította a dühödt népharag, bűntársainak egész sorát ítélték halálra. Az ország és a nép egykori büszkeségét mégis életben hagyták. De az is súlyos büntetés és bűnhődés volt, hogy a háború vége után még hét esztendeig kellett testileg élnie. És még ezután is hosszabb időnek kellett eltelnie, hogy a józan értékelés mégis megállapíthassa, hogy a bűnbe esett ember a bűnbeesés előtt a XX. század kiemelkedő lángelméi közé tartozott, és remekművei visszakerülhessenek a klasszikusok indokolt névsorába. Mert hát az „Éhség”-nek meg a „Pán”-nak, s velük még néhánynak bizony ott van a helye."