hát én például la pazban utáltam lenni a legjobban, a gyerek is olyan beteg volt tőle, hogy max két napig tudtam volna maradni. aztán la paz és az én falum közt Blan négy és fél óra az út,(Lap Paz-Yungas) ezalatt kétezer a magasságkülönbség, úgyhogy ha egy nap mentél oda vissza, olyan lettél, mint akinek malomkövet helyeztek a mellére. különben érdekesnek érdekes volt. los yungas is gyönyörű, (saya is van)természetileg, de hát más gondjaim voltak, nem annyira tudtam élvezni a szépséget. mert én olyan éhes voltam!
gyermekelhelyezés nálunk hálistennek jól ment, mivel akkori párom kintfelejtette magát külföldön egyéb elfoglaltságai miatt, úgyhogy távollétében váltam el, automatice én kaptam a gyermekeket, viszont ő azóta is sikeresen legyőzte olthatatlan vágyát, hogy lássa őket. nekem meg addg jó, amig nem látom.
a fiam három évesen látta utoljára az apját, azóta sem hajlandó megtanulni spanyolul, pedig már hat éve élek egy tündér spanyol hapsival, akivel imádják egymást. a spanyolnembeszélniakarás meg nem nyelvtehetség hiány, mivel angolul meg németül ért a gyermek. egyszerűen nem hajlandó, pedig mindennap spanyolul gagyogunk otthon szeme láttára. ez valószínűleg pszichés.
hettie: az én öcsémnek pedig angol felesége van.
skóciába volt a nászútjuk! meg én is voltam régesrégen skóciában, egyetemen tanulni, hát az valami gyönyörű volt.