Rút pingvinhad hajnalban (avagy egy békés másnapos vallomásai)

Szörnyű látomás hasított elmém pókhálós éléskamrájába (melynek baracklekvárkészletét
titkon pelyhes szörű vakondok dézsmálja kiskanállal)
Hannibál az én kocsonyás,csökevényes agyamon át akart elefántjaival átkelni,s Róma ellen hadra kelni...ám ez csak illúzió volt (a látszat csalt,nagy szívás összezavart)
Nem Hannibál volt csak egy mókás császárpingvin,ki Jacques Cousteau imitátorként böszme nagy búvártappancsokban,úszógumival a derekán ült a harci elefántnak hitt mangalica hátán,s ezt suttogta:Szerecsendió...
S oly megnyugtató volt e kis állat bárgyú mondandója,hogy azon nyomban magamhoz édesgettem pelyhes testét,ki nem tudta ezt mire vélni,s ijedtében a gyomrában raboskodó vaníliapudingot ráhelyezte frissen mosott kardigánomra