Eszembe jutott más is: a költők előszeretettel használják az ilyen fordulatokat, mint pl.: "ó mennyei múzsa" vagy "ó barátom" stb... Nem tudom, mennyire tudatos ez náluk, de az ógörögben az ó (omega, hosszú ó) a vocativusban (megszólító eset) miatt áll az adott szó előtt. Jó nem?