Teljesen igazad van, és itt csúszik el Searle: egyrészt összekeveri az embert a szobával (igaz, ezt az advanced változatban javítja), másrészt semmiféle indokot nem ad rá, mitől lenne tudatos egy ember - egyáltalán, mi az, hogy tudatos. Ennek hiányában pedig csak azt lehet mondani, hogy tudatos az, ami úgy viselkedik, mint a tudatos dolgok - utóbbiból pedig egy darab van: én. Ha tehát az MI hozzám hasonlóan viselkedik (például el lehet beszélgetni vele költészetről, jót szórakozik a vicceken, megsértődik, ha azt mondom neki, hogy csak egy gép stb.), akkor minden okom megvan arra, hogy tudatosnak tartsam. (Biztosan eldönteni persze lehetetlen, lévén a tudatosság belső tulajdonság.)