A hivatkozott oldalon, sajnos csak válogatott rezümék vannak a lapból; a teljes cikk hiányában csak arra reflektálok, amit nereusz leírt.

Itt több össze nem vethető dolog lett összehozva.
1. A nyelvjárások. Személyes véleményem szerint a mai magyar "valóság" az indokoltnál sokkal intoleránsabb a nyelvjárások iránt; jóllehet -- vagy éppen azért -- azok az "átlagosnál" sokkal közelibbek az irodalmi nyelvhez. A (natív) nyelvjárásban való beszéd nem vehető egy kalap alá a "shop"-ozással. Az irodalmi magyar aktív "propagálása" a nyelvjárások rovására ugyanolyan káros, mint a jelenkori karcsúsági hisztéria. Az elhízás káros (megrövidíti a várható élettartamot), de a túlzott fogyókúra is halálos. Ebben a kontextusban az irodalmi nyelvnek csak a normához való önkéntes alkalmazkodásban lehet szerepe, ott is csak annyi, hogy megakadályozza a nyelvjárások túlzott eltávolodását egymástól.
2. A többit (anglicizmus, germanizmus, pongyola nyelvhasználat) illetően egy árnyalattal kevésbé vagyok liberális. Az (általános, közép-) iskola esetén helyeslem az erőteljes, aktív nyelvművelést (kivéve a nyelvjárás-ellenességet). Azután viszont inkább a "Köznevelés" jelmondatának gyakorlását vélem tarthatónak: "Gutta cavat lapidem." A harcos nyelvművelés bennem is ellenérzést szül.