a klotild névről jutott eszembe, hogy egy kollégám kislányának az óvónénijét így hívják, és egyszer ment apa a kislányáért, egy másik kislány, egy csoporttársa meg ott ült a padon elgondolkodva (4 éves körüli)
kijött az óvónéni (klotild), és megkérdezte tőle, hogy mi a baj.
erre a kislány válaszként sóhajtott egy nagyot, és csak annyit mondott, hogy

- hmmm, nehéz az élet, klotild!

szólás lett belőle, gyakran idéztük, amikor vmin elgondolkodtunk

egyébként elég fura hangzása van ennek a névnek, nem igen nevezném így a gyermekemet ...

üdv.:
coquelicot