A magyar válogatott most már aligha utazhat el Japánba
Bukarest lehet a végállomás (3.)

A szurkolók azt javasolták, mondjon le Bicskei Bertalan

P. T.

Ennél azért jobban is kezdődhetett volna. Hittük, a szurkolók lelkesednek majd, azt mondják, úgy elverjük a románokat, hogy csak na, erre az első telefonáló mindjárt nekiesett az egyik játékosnak.

Az amúgy tiszafüredi Magyar Zsolt pontosan egy órával a kezdés előtt hívott fel minket a mobiljáról, alig hatvan kilométerre Bukaresttől... „Uram, én hamarosan megérkezek a meccs helyszínére, de nem tudom, mi lesz, még jegyem sincs. Azt viszont tudom: komolytalan az, amit Vasile Miriuta művel, nevetséges, hogy hetek óta róla szól a történet. Ki ő, kérdem én? Ön szerint magyar? Szerintem nem. Semmi köze sincs a magyar válogatotthoz. Ráadásul harminckét éves, öreg már. Ha netán kikapunk a románoktól, én még az útlevelét is bevonnám" - háborog.

Szavait nem kommentáljuk, csak további jó utat kívánunk Magyar úrnak.

Nyolc perc múlva ugyanő telefonál, közli, tekintsük tárgytalannak, amit az imént mondott, és különben is hajrá, magyarok. Végezetül hozzáteszi: szerinte kettő-egyre nyerünk, az első gólunkat Sowunmi, a másodikat Illés lövi majd. Ez már beszéd.

Éppen a Himnusz megy, amikor Gazdag András hív minket. Megtudjuk tőle, sajnos, többgólos vereséget szenvedünk. Ha nem, és ha netán győznénk, akkor elnézést kér a csapattól.

Ötödik perc, Niculae jóvoltából előny a románoknál. Dühös szurkolók tárcsázzák a megadott számot, úgy vélik, nevetséges, amit művelünk. Ilyen gólt a megyei harmadosztályban nem lehet kapni - bosszankodnak. Kiss Róbert azt is elmondja, vicces, hogy ezek a labdarúgók milliókat keresnek.

Hamarosan Gályász János jelentkezik, ez iszonyat, jelenti ki. „Elküldeném mindet dolgozni" - jegyzi meg.

A következő hívó Kuzmics István. „Itt lehet elmondani a véleményt?" - érdeklődik. Itt. „Kérdem én, miért kell húsz percnyi előnyt adni a románoknak? Na mindegy, most már kezdjük összeszedni magunkat, remélem, fordítunk és kijutunk a világbajnokságra" - íme az első optimista vélekedés.

Majd egy újabb pesszimista. Bartók Zoltán jelentkezik - Bukarestből. „Uram, én azt látom, hogy a Bicskeinek nincs koncepciója. Mondja meg nekem, mit keres a Lisztes a válogatottban? És a Hamar? Az izmos izraeli bajnokságból is be lehet kerülni a válogatottba? Ez baj, nagy baj. Egyébként én itt ülök a rokonom lakásában háromszáz méterre a Ghencea-stadiontól, és higgye el, semmilyen disznóság nem történt, normálisak a román szurkolók."

Ferenc Egerből telefonál, azt kérdezi, Orbán Viktor miniszterelnök miért nem foglal helyet a bukaresti lelátón. „Nemcsak a világbajnoki meg a BL-döntőn kell ott lenni, hanem ilyenkor is. Sőt utat kellett volna szervezni a szurkolóknak. Ja, és hajrá, magyarok!" - zárja a rövid beszélgetést.

Szünet. Szűcs László használja ki az alkalmat, szerinte sima volt az első félidő: „Csak a Lisztest és a Király Gabit tudom dicsérni, a többiek bizony gyengén muzsikálnak. Hiányolom a csapatból a harcosságot, igaz, ehhez egy harcos kapitány is kellene. Azért bízom benne, hogy a folytatásban bekaparunk egyet".

Még mindig az öltözőben pihennek a futballisták, amikor Zubor Zoltán emeli fel a kagylót. „Én Bicskei Bertalan helyében lehoznám Mátyust és Juhárt állítanám be. Utóbbi higgadtabb, jobb focista" - érkezik a tanács.

Már megy a második felvonás. Payer Attila amondó: „Tuti, hogy kapunk még egyet. Csak azt remélem, a lefújást követően Bicskei Bertalan megteszi azt, amit már régen meg kellett volna tennie. Ott, a kispadon lemond. Vicces, hogy milyen játékosok szerepelnek a válogottban."

Két perc múlva megkapjuk a másodikat. Eszünkbe jut, mit jósolt Payer úr... Posza Norbert rögvest telefonál, azt javasolja, Bicskei változtasson pályát. „Tizenegy ilyen hiper-szuper nyúl, borzasztó az egész" - korholja a gárdát.

Még negyedóra. Talán...

Kocsis Sándor az újabb telefonáló, őt az érdekli, vajon az MLSZ mikor vonja felelősségre a kapitányt. „Hetvenöt perc alatt nem derült ki számomra, milyen taktikát dolgozott ki Bicskei, már ha egyáltalán van taktika... De nemcsak a kapitány a hibás, a labdarúgóktól is búcsút kellene venni. Szépen leszerepeltek megint" - mondja.

És jönnek egymás után a hívások. Sejtettük, hogy izzik majd a vonal, csak azt reméltük, picit más hangulatban lesznek a drukkerek...

Hangyász Gábor például azt követeli, hogy a piros-fehér-zöld dresszt viselő futballisták álljanak ki a nép elé, s kérjenek elnézést a lélektelen játékért. „Sebőkék ideje lejárt, a világbajnokságot felejtsük el, azt javaslom, kezdjünk egy új csapat építésébe" - fűzi hozzá.

Még öt perc. Talán...

Törökbálintról Lőrincz Lajos telefonál, mondandójának lényege, hogy mindenki, akinek bármi köze van a magyar labdarúgó-válogatotthoz, menjen a fenébe.

Vége.

A végszó pedig Hegyi Gáboré: „Azt kaptuk, amit vártunk, megint nem tudtuk átlépni a saját árnyékunkat. A csapat katasztrófális volt, a csoda elmaradt."

Talán majd a grúzok ellen...