Igen, régen ez nálunk is így működött: jártam mindenféle külön helyre (zongora, szolfézs, műv.torna, atletika, kézilabda, ifiképző, énekkar, ...) és a szüleim nem erőltettek semmire, hagyták, hogy kiéljem a hóbortjaim. Meg akkoriban sem én, sem ők nem érezték azt, hogy muszájból kéne bármit is elvégeznem, mert később nem megyek semmire, vagy legalábbis hátrányom származhat belőle. Gondolok itt arra, hogy manapság egy-két nyelvizsga nélkül, vagy számítástechn. ismeretek nélkül nehezen boldogulni. Annak idején ez nem volt a levegőben.
Másik dolog, hogy manapság az a divat, hogy mindenképp olyan iskolát keressünk, ahol a gyerek személyisége nincs elnyomva, kibontakozhat, szárnyaltathatja a tehetségét, a benne szunnyadó lehetőségeket hozassuk elő az iskolában. Szerintem ez kicsit túl megy az iskola hatáskörén, nem jó átesni a ló túloldalára.
Én is annak híve vagyok, hogy a "jó" nevelés, odafigyelés otthon, többet segít a gyereknek, mint akárhány különóra, vagy egyéb képesség kibontakoztató, tehetség-kihangsúlyozó áltiskola.

Más: nem kötelező fogyasztani a talin. evés-ivás nélkül is lehet jókat beszélgetni. De ez csak egy tipp a pénztárca megkímélésére.