Sziasztok!

Szerintem mi nem is igazán vagyunk gyes-betegek! (Köszönhetően Mámi topicjának, no meg -szerintem- az internetnek.)
Anno, én télleg igaz gyes-beteg voltam: ha hiszitek, ha nem, volt olyan napom, amikor majdnem egész nap ültem, és néztem ki a fejemből, annyira nem tudtam erőt venni magamon bármilyen értelmes dologhoz. Na, ha már van 3 gyereke az embernek, akkor nem fenyegeti ez a veszély... (Rám a 2. után tört rám.)

Versenyhelyzet:
Hát ez egy nagy marhaság! Pláne oviban! Amúgy csendesen megjegyzem, hogy általános isibe csak az ún. készségtagozatos (ének, rajz, tesi) osztályokba lehet felvételiztetni, a többibe nem. (Ezekbe meg logikus is, hiszen, akinek nincs hallása, az megőrül egy ének-tagozaton...)
Nálunk a nagyok csak + nyelvre jártak heti 1 órában. Ja, meg úszni. Nem hiszem, hogy bármiről lemaradtak volna összehasonlítva a többi osztálytárssal, mindkettő az osztálya egyik legjobb tanulója, kiegyensúlyozott, stb. Szerintem az a szülő hurcolja folyton a gyerekét ide-oda, akinek önmagának van önértékelési problémája (nem érzi jól magát a munkahelyén, bőrében, stb.), s azt hiszi, hohy ez azért van, mert gyerekkorában nem járt mindenféle különórára, stb.
Lányok, ez a különórázás nem kötelező!!! Rajtatok, rajtunk múlik, hogy beszálltok-e a mókuskerékbe... Tapasztalatból mondom, hogy az a jó tanítónéni, aki elsőben pl. kifejezetten felhívja a túllelkesült szülők figyelmét a különórák káros hatására. (Az én kölkeim elsős korukban sokszor elaludtak hazafelé a buszon, pedig nem jártak mindenféle különórára, elég volt nekik a suli is...)

Sziasztok!

Tímea