Nekem a korábban említett - nem véletlenül megjegyzett - Beavatás BS-beli bemutatója volt a legemlékezetesebb.
S kötve hiszem, hogy olyan élményt még tudna nyújtani.

Ehhez természetesen hozzájátszott az én akkori állapotom is, merthogy épp egy "halálútvesztőben" voltam. S ehhez már maga az album is illett. (Véleményem szerint Ákosnak azóta sem sikerült ennyire egységes albumot alkotnia.)

De félretéve az ilyen fokú szubjektivitást: Számomra a színpadkép ekkor volt legjobban kidolgozva. A pozitív hit templomában lehettem. Ismerőseim közül mindig kritizálták Ákost, hogy ilyen meg amolyan hittérítő. Nos, én erre mindig ezt a koncertképet idézem fel, s akkor általában elhallgat a kritika. Szerintem iszonyatosan kifejező volt. (Mondjuk ez elmondható a visszataszítóan rideg Hűség-koncertekről is, de azt épp ridegsége miatt nem tudtam annyira átélni.)

Tehát lényegében véve: addig s azóta sem tapasztalt intim légkör teremtetett akkor a BS-ben - legalábbis számomra. S a dalok pedig... Mind klasszikus.
Azóta már csak az albumok felére tudok ilyet állítani.

A korábban lezajlott vitához pedig annyit tennék hozzá, hogy Ákos szerintem is költő, s tulajdonképpen senki nincs aki ezt egyszer s mindenkorra eldöntené. Még az utókor sem. Bár én mindenesetre azon leszek, hogy bekerüljön az ezredforduló költői közé... Ha lesz beleszólásom a dolgokba.

Üdv. Mindenkinek.