Tovább gondolva: régen a törzsek közt nem volt olyan, hogy ha itt "nem becsülnek meg eléggé, akkor majd beszállok a szomszéd törzsbe". Ez a legnagyobb bűn volt. Akkor ugyanis az adott hierarchia részesei személyes kapcsolatban voltak egymással, és ezért volt az egésznek létjogosultsága. Ma ez másképpen van. Olyan cégbe szállsz be, ahol szinte mindenki idegen. Idegenekkel szoros, mindennapos alá-fölérendeltségi viszonyba kerülni nem természetes. Továbbá csak a személyes haszonszerzés köt az adott céghez, míg régen a közösség fenntartása legalább ilyen fontos volt.
Nem ezt kívánom vissza, csupán arra próbálok rámutatni, hogy kár mutogatni az ősközösségekre,
mert az ottani hierarchiának volt létjogosultsága, szemben a maival, ami valóban hasonló ösztönökre épül, ellenben a régi ösztönök eme új környezetben már nem funkcionálnak kielégítően. Ezen ösztönök energiáit kellő ésszel le lehet vezetni úgy, hogy az hasznos legyen mindenki számára!

A fizetést annak kell megszabnia, hogy milyen munkaerőből van hiány, és mely munkaerő járul hozzá legnagyobb mértékben a faj fennmaradásához. (és nem csak az állam fennmaradásához)
Akit nem fertőzött meg a pénz vallása, hamar belátja, hogy ez általában nem esik egybe azokkal,
akik a legnagyobb profitot termelik. Sőt! Az anyagi profit csak részben járul hozzá egy faj fennmaradásához. Fontos része, de ha a profit oltárán feláldozunk más hasonlóan fontos tényezőket, akkor hiába a nagy pénznyereség, a faj meg fogja sínyleni, és kellő váltás híján kipusztul.

Nem az a jó, aki nagyobb profitot termel. Hanem aki elégségeset, és azt úgy termeli, hogy nem vesz el senkitől semmit, nem aláz meg senkit. A mai gazdasági rendszer nem ezen az elven alapszik, és ezért nagyon-nagyon kártékony!