Sziasztok!

Susok, kíváncsi vagyok a pocakméretedre. :-)
Tömegközlekedés: Bár én nem sokat járok a városban (most már pedig azt hiszem, a szülésig végleg feladtam ezt a passziót - oda megyek, ahová a férjem visz) az volt a tapasztalatom, hogy minél többen vannak, annál kevésbé segítőkészek az emberek. (Ezt a jelenséget általános esetekre, pl. ha megtámadnak, rosszul leszel, a pszichológia is leírja.) Napközben szinte mindig átadták a helyet, csúcsforgalomban nem igazán. Gondolom Susok, Te munkából jövet-menet ez utóbbival szembesülsz. :-( Én egyszer már úgy is voltam, hogy ha nem adják át a helyet, felszólítok valakit, de szerencsére nem lett rá szükség. Valóban a negyvenes hölgyek a legsegítőkészebbek, talán mert ők tudják, milyen rossz ilyenkor akár csak pár percet is ácsorogni. Bár nekem volt már pozitív élményem tizenéves fiúval is. Amúgy "öröm nézni" az iskolás fiúkat, ahogy rohannak a helyekért, biztos nagyon fáradtak szegények. Bár én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy őket is neveli valaki. (Vagy nem.)
És akkor ott lesz majd a tömegközlekedés babakocsival című élmény, azt hiszem, mi ezt a kettővel meg sem fogjuk kísérelni. :-(
Pocakbeszélgetés: én korábban azt gondoltam, hogy majd beszélgetek a babámmal, de most hogy valóban itt vannak, szívesebben szólok hozzájuk gondolatban. A férjem beszél hozzájuk rendszeresen. Kíváncsi leszek, megismerik-e majd a hangját. Zenét azért szoktam nekik felrakni. (Halász Judit :-)) A szintetizátorozás nagyon tetszik!
Csucsuka, hát ilyenek történtek? Jó, hogy még ott maradt a babuci egy kicsit. És már ott vagy a célegyenesben, hihetetlen és nagyon izgalmas!
Gica, gratulálok! :-)))