Az egészről propagandafilm jut az eszembe, amit egy kínai atombomba felrobbantásakor készítettek. Néha látható a TV-ben is, ilyen témájú filmekben.

A tágas síkságon felrobban a bomba, atomvillanás, gombafelhő, az előtérben pedig a kínai nép egyszerű fiai, kilógó seggel az egyengatyájukból és napi fél tányér rizzsel a bendőjükben bakkecske módjára ugrálnak és teli torokból üvöltözve örülnek, hogy hurrá, nekünk is van már atombombánk!

Ami az olimpiát illeti: tűzijáték, színes lufik így választás előtt a népnek (persze magánbeszélgetésekben úgy látom nincs emberfia, aki valóban lelkesedne érte), jó alkalom, hogy fanyalgónak, meg nem magyarérzelműnek lehessen bélyegezni azt, aki nem képes emelkedett-lelkes hangulatba kerülni, és persze stikában a háttérben, előkészítés meg tanulmányírás címén megint ki lehet osztani 1-2 milliárdot a havereknek.

A nemzetközi sportéletben meg nincs senki, aki komolyan venné a mi erőlködésünket.