A könyv Burger Barna fotóművész albuma, New York címmel, benne remek novellák. Ha jól tudom, csak könytárak kaptak belőle. Nekem fénymásolva van meg. :-(

"írtam már néhány verset, kettô-három meg is jelent közülük nyomtatásban"

Ez jópár emberrel megtörtént, mégse hiszik el maguknak, hogy jobban értenek az íráshoz, mint mások. Csak az együgyűbbek.

"...így aztán pontosan tudom, mi a különbség kiforrott és kiforratlan költôi hang között."

Ugyan. A maguk idejében a nagy magyar költők egyikének sem jelent meg verse a verstan-tankönyvben. Ők nem bemutató, állatorvosi ló-verset írtak, hanem VERSET. Nincsenek itt olyan szabályok, amelyeket betart az ember és akkor már ki is forr a hangja, Jesszusom! A költők szellemi forradalmárok: kortársként nem kerültek tankönyvbe, hanem tűrték, hogy az aktuális irodalmi senkik horgerantalkodjanak velük.
A lekicsinylő hang, amely a te baritonodba is vegyül, innen lehet ismerős.

"Amúgy mindennap szöveget, szövegeket írok, így aztôán a szakmámból kifolyólag meg tudom ítélni, mitôl jó az egyik, mitôl átlagos a másik, mitôl "megy el" a harmadik. Mindezt nem dicsekvésként mondom, hanem az általam korábban hagoztatottak alátámasztására."

Ezt nem is írhatod dicsekvésnek, mert inkább szégyellnivaló: ki tudja, milyen firkász vagy. Az igazi írás nem szakma, mint írod, hanem szemlélet. Aki minden nap "szövegeket" ír (szörnyű homályos ez így, dalszöveg, reklámszöveg, türmergyula beszédei?), az ne kontárkodjon a költészetbe. Főként ne az ítéljen, hogy ki költő, és ki nem.

:-)

Sziasztok,
katona