Én King bácsitól az Állattemetőt olvastam először. Szerintem nehéz olvasmány, könyvei közül a legsúlyosabb, legnehezebb. Bár az is lehet, hogy csak túl fiatal voltam még (tizen kevés éves). Lényeg az, hogy azóta se féltem egyik könyve alatt se annyira, mint akkor. Azóta inkább izgalmasak a könyvei, mint félelmetesek. Láttam egyszer TV-ben az Állattemetők 2-t is, szerintem jó film. Talán a legjobb az ilyen Stephen Kinges filmek közül. Szerintem.

A legcsodálatosabb a Setét torony. Már milliószor leírtam, de most megint:) Az első kötetet elolvasod és semmit se értesz. Egy ködös valami az egész, csak egy massza, amit nem tudsz hova tenni. A további kötetek már úgymond szólnak valamiről, ismered a múltat valamennyire meg a jövőt is. Valahogy az jut eszembe visszagondolva rájuk, hogy "gyönyörű szép kalandregények". Az első kötet pedig egy különleges élményként maradt meg bennem. Elég nehezen olvastam, már szinte csak az tartotta bennem a reményt, hogy még soha semmilyen King-könyvben sem csalódtam. És elolvastam és utólag jöttem rá, hogy mennyire nagyon jó is az a könyv.

A legtöbb könyvének az első 100 oldala elég unalmas szerintem. Legalábbis sokszor éreztem már ezt. De aztán a folytatás mindenért kárpótol. Azt is mondhatnám, hogy szükséges rossz az a 100 oldal bevezetés, mert bár unalmas, de ettől válik a folytatás olyan kidolgozottá, hiszen az elején kapjuk meg azt a háttértudást, amire a történet folytatása épül és ami miatt a folytatást annyira képessé válunk élvezni.