Az eddigi hozzászólásokat olvasva, egyre erősebb az a véleményem, hogy az ilyen képző jellegű utótagok (remélem ez a szakkifejezés még nem foglalt) bizony egyáltalán nem "hagyományos" összetételeket alkotnak.
Hadd támasszam alá mindezt két érvvel (természetesen a szívemnek oly kedves -barát utótaggal szemléltetve):

1. A "barát" szinte kizárólag főnévként viselkedő névszó (azaz nemigen találhatjuk meg melléknévi szerepben, vö.: szegény, gazdag). A főnév utótagú összetételek ismereteim szerint szinte mindig főnevek maradnak. Több -barát utótagú összetétel azonban kizárólag csak melléknévi szerepben fordul elő (felhasználóbarát, környezetbarát, vállakozásbarát).

2. Van néhány olyan -barát utótagú összetétel, amit a szövegkörnyezettől függően így is, úgy is érthetünk.

a. Erre phls adta a legjobb példát, ő a "szívbarát" szót hagyományos összetételnek értve, helyette a "szívbéli barát" feloldást javasolta. Míg én - amint már írtam - a szóval egy egészségügyi szórólapon találkoztam először a "szívbarát táplálkozás", "szívbarát étrend", "szívbarát életmód" kifejezésekben.

b. A pesti taxisszlengben a "Szentendrei 25, kutyabarát" felszólítás azt jelenti, hogy olyan taxist keresnek a Szentendrei út 25-höz, aki eltűri, ha az utasa kutyát is hoz; azaz "hagyományos" összetételként értelmezik a kutyabarát szót. Egy kerületi újság címeként a "Kutyabarát kerületi önkormányzat" kifejezésben, a "-barát" melléknévképző jellegű utótagként szerepel; azaz olyan önkormányzatról van szó, amelyik nem tiltja ki a kutyákat a parkokból.

c. Kíváncsian várom, hogy mikor alakul ki a "kebelbarát" szónak a melléknévi értelmezése. (Mondjuk egy újság szexhirdetései között. :-) )

Örülnék további, a fentieket cáfoló, vagy alátámasztó példáknak.