Köszönöm a példákat.

Az eredeti kérdésemben olyan szavakat (vagy morfémákat?) kértem amelyek:

1. ma is produktívak, azaz ma is alkotnak (vagy a közelmúltban is alkottak) velük szavakat.

2. önállóan nem szerepelhetnek.

Produktivitás szempontjából három csoportba osztottam a példákat.

a. nem produktívak, azaz nem nagyon tudnék elképzelni velük új összetételeket:
lend-

b. vitásak vagy kevéssé produktívak, azaz több össtételt is ismerek, de ezek nem túlságosan friss képződmények:

nyug-, tám-, hord-, gör-, dörzs-

c. produktívak (ezeknek örülök igazán)

elő-, utó-, fel-, tan-, táp-, null- :-),
táv-, nem-, pót-

Jobban megnézve a listát észrevettem, hogy a tan-, a táv- és a táp- nem lehetnek jók, hiszen ezek a szavak önmagukban is léteznek.
Vajon miért tartottam őket mégis felsorolandónak?
Ekkor sejlett fel bennem, hogy talán létezik a nyelvünkben egy szó- vagy morfémaosztály amelynek tagjai előtagként szerepelve módosítják az utótag jelentését, de az így kapott összetételek nem "hagyományos" értelemben vett összetett szavak.
Ez azért lehet érdekes mert a magyar nyelvről úgy tartjuk, hogy az igekötőket leszámítva, nem nagyon ragaszt semmit a szavak elejére.

Hadd mutassak néhány példát:

1. A "tangyűjtemény" szót a szövegkörnyezettől függően kétféleképpen is érthetjük.

a. hagyományos összetett szóként: tanok gyűjteménye (mondjuk egy könyv).
b. jelentésmódosító előtaggal bővített szóként, azaz olyan gyűjteményként amely tanulási vagy tanítási célokat szolgál (mondjuk a kezdő muzeológusok először egy tangyűjteményen gyakorolnak).

2. A "távmérés" lehet
a. egy táv lemérése (hagyományos)
b. távolról elvégzett mérés (jelentésmódosító előtag)

3. A "tápkeverék" lehet
a. kétféle csirketáp keveréke (hagyományos)
b. valaminek a táplálására szolgáló keverék (jelentésmódosító előtag)

Szívesen venném ha írnátok a fentieket alátámasztó, vagy cáfoló további példákat, és azt is ha megírjátok a véleményeteket a fent leírtakról.