Úgy látom elkúrtam a linket.Az index valszeg nem szereti.Bemásolom ide az ominózus szöveget (ami egy fórumos hozzászólás):

"Könnyen lehet, hogy ezen sorok elolvasása után valaki óriási sznobnak, sôt továbbmegyek, elmebetegnek fog titulálni,
hisz megesett már velem, de higyjék el, enegem ez a fajta hozzáállaás (mármint az ellenlábasoké) rettenetesen
szórakoztat. Mert tudom, hogy savanyú az a szôlô, amit soha életükben nem kóstoltak, és minden valószínűség
szerint soha nem is fognak kóstolni, így soha sem szembesülhetnek azzal a többletjelentéssel, melyet ezek a
ruhadarabok (is) hordoznak, s melynek neve: stílus. Ôk sohasem fogják megérezni azt, hogy milyen érzés egy 500
ezer forintos Fendi ágyneműben ébredni egy luxuslakában a Budai Várban, majd úszni, vagy teniszezni menni,
ahonnan ismét hazatérve az otthoni szaunázás után elkölteni egy gasztronómiai élmény-számba menô villásreggelit,s
tetôponként elkortyolni egy pohár Dom Perignon pezsgôt... És itt még csak reggel 11 óránál járunk.
Úgyhogy kedves Hölgyeim és Uraim a plázákban fel-alá járkáló "Ken-ek és Barbie-k" egyáltalán nem járnak drága
ruhákban, nem élnek "drága" életet, egyszerűen csak olyan disznók, akik azt hiszik, hogy mert egy-egy nagyobbat
röffentenek a többi disznónál, máris kijöhetnek, sôt már ki is jöttek az ólból.
S kérem, ne higyjék azt, hogy ha valaki felvesz egy-egy drágább ruhadarabot (atyavilág: egy 50 ezer forintos cipôt!-ne
értsék félre ez nem én vagyok, sajnos ebben az árkategóriában én nem találok olyan lábbelit, mely kielégítené
igényeimet) az már "gazdag" ember. Nem. A gazdagság MINDEN tekintetben gazdagságot jelent, hihetetlen
kifinomultságot, érzékenységet. S még valamit: teljes elkülönülést. Elkülönülést a társadalom azon rétegeitôl,
melyeknek az értékrendje össze nem egyeztethetô a övékkel. S gondolják végig: ez így helyénvaló. A baj nem ott van,
hogy aki "felülrôl szemlél" az nem tud elvonatkoztatni attól ami "alul van", hanem ott, hogy általában az "alsóknak" fáj
az, hogy valójában SOHA nem kerülhetnek feljebb.
Sajnos a "kommunizmus circa 45 éve" szinte teljesen elpusztította azt a réteget, mely a valódi "gazdagságot"
képviselte, helyettük saját, nevetségesen kisszerű proletárjait próbálta a helyükre ültetni-természetesen minden
eredmény nélkül. Véleményem szerint a cipész maradjon meg a kaptafánál, vagyis egy proletár ne próbáljon a
"bársonyszék" felé kúszni, mert próbálkozásai siker nélküli, szánalmas próbálkozások maradnak mindig is.

Lezárva kis moralizáló szösszenetemet, remélem néhányak számára egy egészen új, s nem feltétlenül azonnal
elvetendô, adalékokat sikerült adnom a téma átfogóbb megismerésével kapcsolatban.

Tisztelettel:

ifj. Körössy Németh Leopold "

Jó szemelgetést, madárkám!