Kedves almodhi!

A -barát utótagúak közül néhányat könnyen fel lehet oldani: barátságos a felhasználóhoz, szívbéli barát stb. Az "embernek barátja" már sántít egy kissé, az igaz...

Az ôsiség a szerkezetben nyilvánul meg, nem a hangalakban vagy az írásképben. Ezért szerintem, ha a feloldás nem hosszú vagy nem erôltetett, akkor magyarosabb a ragos vagy névutós szerkezet. Persze az összetétel rövidebb, tömörebb. A felhasználóbarát helyett – fôleg szakszövegben – már nem is nagyon lehet mondani az elôbb említett feloldását, a tűzbiztosét meg egyenesen reménytelen ("a tűzzel szemben biztos menedéket/védelmet nyújtó"). Az ércgazdag vagy a halbô viszont érezhetôen sántít; sokkal jobb az ércben gazdag vagy a halban bô kifejezés.

Egyébként a "képzôszerű utótag" nyelvtani szakkifejezés, és e rovat címében nincs is rendjén említeni, mivelhogy a -mentes, -gazdag stb. nem azok, hanem simán csak utótagok, egy határozós vagy egy bonyolultabb kapcsolatot magába rejtô szóösszetétel utótagjai. Ez e_laca megjegyzésébôl jutott az eszembe: a -szerű, -rét, -féle, -beli és még néhány nem képzô, nem is "rendes" utótag, hanem ezek az ún. képzôszerű utótagok. Attól azok – remélem, jól tudom –, hogy látszik: önálló szóból alakultak, de most már nem azok, és szerepük a képzôkéhez áll közel. A helyesírásukban is tükrözôdik e fonák helyzet. Néhány hónapja Kis Ádám meg rumci írtak bôvebben róluk itt, vmelyik Magyarulez-rovatban. A Tintánál jelent meg a Toldalékrendszerünk vitás kérdései c. könyv (remélem, jól emlékszem a címére); hasznos, idevágó olvasmány.