A 66. hozzászólás folytatása

A missziókban sokáig dolgozó atyáktól azt is tudom, hogy ott nagyon nagy szükség van arra, hogy nem csak a nyelvet, hanem a kulturát is leforditsák más kulturák gondolkodás- és szokásmódjaira, ahhoz, hogy megértethessék, hogy miről is szól a Jézusba vetett hit.

De ez viszont nem könnyü dolog (sőt majdhogynem teljesen lehetetlen), mert minden forditás valamiképpen a 'hamisitás'. Hisz az egyik nyelven irt gondolatokat és szavakat sem lehet a szó szoros értelmében leforditani egy másik nyelvre (s ha valaki tud legalább egy idegen nyelvet, az tudja miről beszélek). S ha már a más nyelvekre való leforditás is nagyon nehézkes, akkor mennyivel inkább lehet nehéz egy "zsidó-görög-latin" Személyes Istenben hivő kulturában született irásokat és tanitást ugy leforditani egy távolkeleti, 'személyes istenségben nemhivő (vagy többistenben hivő) keleti kultura számára', hogy az hozzáférhető legyen, miközben nem veszne el az eredeti üzenet értelme sem?

Ha ezt bárki meg tudná tenni félreértések nélkül és az eredeti tanitáshoz való abszolut hüség megtartásával, akkor az az ember nagyobb lenne Jézusnál, hisz még maga a Megtestesült Ige sem tudta magát ugy kifejezni, hogy a zsidó kortársai megértsék, hogy Isten nem csak a zsidó népet és az igazakat szereti és nemcsak őket akarja üdvöziteni, hanem minden embert üdvöziteni akar - s igy csak jóval Pünkösd után, a Szentlélek inditásaira válaszolva sikerült megérteni például Péternek, hogy Isten mindenkinek felajánlotta az üdvösséget nem csak a zsidóknak, mégpedig anélkül, hogy valakit körül kellene metélni!!! Nyilván, hogy ezt az egyetemes üdvözitő szándékot és a "körülmetélés" mellékessé való tételét már nem tudták megérteni egykönnyen még sokan olyan zsidók sem, akik hittek Jézusban mint a Messiásban (lásd Pál apostol Rómaiakhoz irt levelét). Azon zsidók viszont akik nem hittek Jézusban mint a Messiásban nyilvánvalóan eretnekségnek és Isten kinyilatkoztatásához való hütlenségnek tartották a Jézusban hivő zsidók tanitását, és innentől kezdve a zsidóság mint vallás és a kereszténység szétválása meg volt pecsételve... De ez már más téma.

***

Mindenesetre minden misszionáriusnak az egyik legnagyobb nehézsége az, hogy hogyan hirdesse az Evangéliumot ugy, hogy közben ne erőszakolja rá a "héber-görög-latin" fogalmakat és gondolkodásmódot, ugyanakkor meg se hamisitsa az eredeti Örömhirt. Vagyis ha egy misszionárius nem veszi tudomásul ezt a nehézséget, akkor előbb utóbb a misszionálása erőszakos beavatkozássá fajulhat és annak az lehet az eredménye, hogy nem csak a helyi kulturát, vallásokat és embereket fogja megsérteni, hanem ráadásul az evangéliumot sem fogja hitelesen hirdetni, amely nem mások elnyomására, hanem felszabaditására irányul !!!

Márpedig sajnos a keresztény missziók nagyon sokszor ugy oldották meg a dilemmát, hogy csupán az eredeti tanitáshoz való hüséget hangsulyozták, figyelmen kivül hagyva a helyi kulturák és gondolkodásmódok másságát és jogosságát.

***

Mindenesetre ezt az örökös dilemmát (amely egyrészt azt jelenti, hogy hüségnek lenni az eredeti tanitáshoz másrészt érthetően hirdetni az evangéliumot minden népnek és kulturának) Róma most ugy próbálja elintézni, hogy óvja a (főképpen nyugati világban élő) keresztényeket, hogy de Mello irásai veszélyesek, mert tévedésekhez vezethetnek, ráadásul egyértelmüen kijelentik, hogy de Mello Jézust más keleti Mesterekkel egyenrangba helyezi. (Ha ez igaz lett volna, akkor az hiszem, hogy de Mello nem lett volna annyira hüséges a Jézus Társaságához, vagyis a jezsuita rendhez, sőt talán még az Egyházat is elhagyta volna, ha az lett volna a meggyőződése, hogy Jézus is csak egy volt a sok Mester közül. De mivelhogy ezt nem tette meg és mind az Egyházához, mind pedig Jézus nevével fémjelzett rendjéhez hüséges volt, mindhalálig, ezért csak arra a következtetésre juthatok, hogy Róma teljesen félreértette ezt az embert, ráadásul halála után "megvádolta" olyasmivel, amit Anthony az életével és halálával cáfolt meg.

Viszont ugy látszik, hogy mind a katolikus mind pedig a többi keresztény egyház kevésbé veszi tudomásul azt a tényt, hogy a keleti kulturákban, a nyugati gondolkodásba beleágyazott Evangéliumot és Istenről szól tanitást nem lehet ugy hitelesen átadni, hogy a puszta szavakat vesszük alapul és azt ismételgetjük mindenféle változtatás és "forditás" nélkül ( hogy miért, lásd a fentebbi eszmefuttatást illetve kérdezz meg egy olyan misszionáriust, aki esetleg évtizedekig élt idegen kulturákban !)

A legnagyobb nehézség például a keleti kulturákban, különösen Kinában vagy Japánban, az, hogy nekik eredetileg nem is volt megfelelő szavuk arra a valóságra, amit mi Istennek nevezünk. Náluk az "isten" szó valami természetfölötti titokzatos lényt jelöl, ami hatalmasabb az embereknél. De kifejezetten Egyisten fogalmuk nincs, vagyis csak azóta van, amióta a keresztény misszionáriusok mesterséges "fogalmakat" gyártottak, hogy ki tudják fejezni a keresztény tanitásnak az Egyistenről szóló lényeges elemét.

Aztán azt sem szabadna figyelmen kivül hagyni, hogy például Japánban olyan szó, hogy "személy" (értve ezalatt az individuális és önmagában értékes embert) egyáltalán nem is létezett. Tehát pusztán emberi szinten is a személy és személyi méltóság semmitmondó fogalmaknak tüntek az akkori Japán kulturájában (és ma is tulajdonképpen ez a tendencia: a nyugati gondolkodásban szokásos individualista független "személy" nem létezőnek vagy kivetettnek számit az ottani társadalomban - vagyis a személy identitása teljesen az adott közösséghez való tartozástól és az abban betöltött szereptől függ).

Márpedig ilyen komoly nehézségek ellenére, hogyan lehetne megmagyarázni a természetfölötti Szentháromság Személyeinek Egységében létező Egyisten fogalmát - Akiről mi keresztények azt állitjuk, hogy kinyilatkoztatta magát nekünk egy emberi személyen keresztül, Jézus által - holott őnekik nincs adekvát fogalmuk sem az emberi személyre, sem az Egyistenre, hát még aztán a Szentháromságos Egyistenre???

Szerintem erre kellene Rómának felhivni a figyelmet és nem arra, hogy most egy teológus vagy lelkiember miért félreérthető egyes tanitásaiban. (mert hát azt is tény, hogy csak az téved, aki komolyan gondolkodik vagy uj igehirdetési lehetőségeket keres)

De remélem, hogy majd egyszer az az idő is eljön, hogy nem csak a katolikus, hanem minden más keresztény egyház is, egyre jobban megérti, hogy Isten mindenkit üdvöziteni akar és ráadásul ezt az üdvösséget nem is teszi függővé még a keresztségtől sem (?-)

Mert meggyőződésem szerint a keresztség nem az üdvözülés feltétele, hanem sokkal inkább Isten ajándéka és annak a hitnek kifejezése, hogy valaki elfogadja a Szentháromságos Egyistent és hiszi, hogy a krisztuskövetők Egyházához való tartozás és közösség nagyonis teljessebbé és hitelesebb teheti a pusztán egyéni hitet.

Másképpen: a keresztség szvsz egy olyan külön "ajándék", ami azzal a meghivással jár, hogy hirdessük mindenkinek az életünkkel és a közösségben megélt szeretetünkkel, hogy Egy az Isten és hogy ez az Egyisten Háromságos Szeretet közösségében áll fenn és ebbe a Háromságos Szeretetbe akar minket is bevonni.

A keresztség ilyen értelemben nem feltétele az üdvösségnek, de igenis különös ajándék és hivatás arra, hogy gyakoroljuk és hirdessük a Szentháromságos Isten Szeretét mindenkinek kivétel nélkül és számukra is érthetően.

Tisztelettel
SKY