Sziasztok!

Magustanonc!
Bizony kimondtad a bűvös szót: odafigyelés. Hol van az már? - és a tragikus ebben, hogy már fel sem tűnik az embereknek. Ha meg is kérdezik: Hogy vagy? - a választ már meg sem várva sietnek tovább. Lassan már köszönni is elfelejtenek egymásnak, nemhogy odafigyelni.

Ma az egész világon ennek észvesztő rohanásnak az idejét éljük. Akinek vannak régi falusi emlékei, az tudja, hogy a kerités bár sérthetetlen, emberileg mégis sokkal inkább összeköt, mint elválaszt. Ma is előttem van, ahogy Nagymamám a kerítésre könyökölve igen jókat beszélget. A keritésen keresztül a szó jó értelmében is szemmel lehetett tartani egymást. A kis bakonyi faluban, ahol zömmel idős, egyedülálló emberek laktak, ha reggel hétig, vagy nyolcig nem jött ki a szomszédasszony, bekopogtak hozzá. Nem érte-e valami baj. Vajon ki kopog be egy nagyváros lakótelepén ahhoz, akit nem látnak egy hétig, hónapig? Vékonyak a falak, áthallatszik minden veszekedés, TV műsor, de egymás nevét nem ismerik.

Márciusban töltöttem be az ötvenedik évemet. Túl vagyok életem felén. Nem vagyok gazdag. Meggyőződésem, nem csak az a fontos, hogy mim van, hanem az is, hogy milyen vagyok. Hiába van ez, meg az, sőt lesz egyre több, ha én közben mindig ideges és fáradt és tüskés vagyok, hogy abban nincs köszönet. Nem értékesebb ennél a békesség, a jókedv, a kiegyensúlyozottság? De ennek az, az ára, hogy le kell mondani valamiről, el kell engedni valamit.

Amikor elköltözik valaki ebből az életből, akkor derül ki, mennyi minden után futott, ami nélkül nemcsak hogy élhetett, de boldogabban élhetett volna, emberibben.

A rohanás, a hajsza a legmeghittebb kapcsolatot, a házasságot is kikezdi. A napnak legnagyobb részét nem a házastársával, hanem más férfiak és nők között tölti szinte mindenki. A gyerekeket a bölcsöde, óvoda, iskola neveli. A nagyszülőkre nem nyitják rá az ajtót, sorsukra hagyják.

Nem, nem és nem. Nem akarom tudomásul venni, hogy ennek igy kell lennie. Gondolkozzunk, jó ez így?
Ugye, hogy nem. A megálláshoz pedig jól mondtad egy kis odafigyelés és szeretet szükségeltetik, az pedig ingyen van. Forduljunk hát figyelemmel társainkhoz, ápoljuk a kapcsolatokat. Éljünk emberibben, mert csak úgy érdemes.

üdv klia