Rendben. Hagyjuk a geometriát. :)

Mondjuk inkább hogy van egy ember, aki valamiképp látja a világot. Biztonságot ad számára, hogy minden ami körülveszi látható, tapintható, izlelhető, stb.
Van egy másik (valszeg ő lenne a gömb) akinek jól müködő fantáziája van, nem nyujt számára elég biztonságot, elég magyarázatot a látható, tapintható, stb. világ, ezért vagy alkot magának egy másik, láthatatlan, érzékelhetetlen dimenziót, vagy elfogad egy mások által megalkotottat.
De az egyik, mivel nem látja, nem hiszi. Ő lenne - gondolom - az egyenes.

A probléma ezzel a következő. Ahány ember, annyi fantáziavilág. Nem mondhatjuk azt, hogy azért mert valaki nem látja a mi elménk szüleményét, vagy nem hiszi más elméjének a szüleményét, hogy vak, vagy hogy egyenes. Akár azért mert csak a saját szemének hisz, akár azért mert más fantáziái vannak még megéli a maga teljességét. Az emberek között nem fölé-alárendeltségi viszonyok vannak. Egyikünk sem több vagy kevesebb a másiknál, csak más.
Vagyis visszaforditva a kérdést, mindenki gömb. A te feltevésed - legálibbis számomra- azt sugalta, hogy vannak emberek akik kevesebbek, nem látnak olyan dolgokat amiket te, vagy akár más nagyságok látnak.
Ha kinézek az ablakon látom a kertemet és nem mondhatom rád, hogy "egyenes" vagy mert te nem látod.

liliba