"Ez a "mihez képest" most azt jelenti, hogy nem hiszel a józan észben, illetve abban, hogy az érvek, a tények meggyőzhetik azt, aki gondolkodik? "

Bizony azt. Teljességgel lehetetlennek tartom, hogy valakit észérvekkel meg lehet győzni, hogy pl. a semmi katasztrofa nem fog vele történni ha kinéz a tizedik elmeleti ablakon, ha történetesen az illető tériszonyban szenved. Éppigy bármilyen hit, vagy életfilozofia sem dönthető meg észérvekkel (az ateizmus sem), ha valaki számára fontos, az életét meghatározó meggyőződésként éli meg.

A mihez képest ellenben nem ezt jelentette, hanem azt, hogy a legtöbben azt akarják a másikkal elhitetni, hogy a világot az ő szemük látja jól, akkor is ha csak az orrukig látnak el, vagy épp forditva épp csak az orruk elé nem látnak.
De talán a példa nem a legjobb. Leforditva ez azt akarta jelenteni, hogy annak aki a másiknak segiteni akar, csak az lehet a dolga, hogy segitsen látni a világot és önmagát a saját térképe szerint. Alapvetően rossz megközelités, ha meg akarjuk magyarázni valakinek, hogy mit kell látnia mondjuk egy festményen. Csak arra biztathatjuk, hogy nyissa ki a szemét és nézze.

Szvsz a legtöbb ember nem kiváncsi magára, az okokra amiért fél, amiért nem találja a helyét. Nem akar változtatni a belső megélésein, inkább megkeresi a módját, hogy megszabaduljon a rossz érzésektől. És a vallás (is) rengeteg lehetőséget kinál erre. Könnyebb kimondani bármire, hogy bűn, mint szembenézni arra való alkalmatlanság érzésünkkel. Könnyebb kimondani a másik emberre, hogy bűnös, mint megérteni és szeretettel segiteni. Könnyebb elhinni, hogy van az égbe egy szigoru ámde igazságtalan atyaisten, mint megélni, hogy felnőttünk és magunknak kell megtalálni az utat.

liliba