Magustanonc,

na ezek már tényleg izgalmas kérdések, és nagyon messzire visznek.

Igazad van, vannak illúziók, el is takarják az igazságot, és még imádjuk is őket, szomorúak vagyunk, amikor elvesznek, boldogabbnak tartottuk magunkat, amíg megvoltak. De véletlen ez? Károsak?

Szerintem se nem véletlen, normális mértékben pedig nem is nem károsak, sőt, kimondottan hasznosak, elengedhetetlenek (hogy mi a normális mérték, az lejjebb jön).

Az okuk egyszerű: az ember mentális fejlődése igen hosszú folymat, hosszabb, mint a fizikai, és ráadásul soha nem ér véget. Ahogy éljük az életünk, egyre több tapasztalatra, tudásra teszünk szert, egyre mélyebb összefüggéseket ismerünk fel, egyre mélyebbre ásunk, de soha nem fogjuk megismerni a "végső igazságot", és ez sem véletlen.

Amíg felkészületlen az ember, addig jobb is, ha nem tud dolgokat, mivel nem tudna megküzdeni vele, nem tudná megoldani, és ha teljes valóságában látná, mi vár rá, és a tőle is elvárt színvonalú kezeléséhez milyen kevés a tudása, egyből fel is adná.

A természet (benne az ember is) azonban a túlélésről szól. A természetben mindenhol találsz különböző védekező mechanizmusokat, miért hiányozna ez a tudatból? Az illúziók olyan mértékben takarják el az ember elől az igazságot, amennyi ahhoz szükséges, hogy azért neki merjen kezdeni valaminek, működőképesen megoldja, és a cselekvés, a valóság megismerése folyamatában éppen az illúziók fokozatos elvesztése segíti hozzá az állandó javításhoz, a magasabb (vagy mélyebb, attól függ miről van szó) szintre való jutáshoz. És ez az illúziók normális szintje. Nem bénít, de mindig csökken, olyan ütemben, ahogy a fejlődési folyamat megkívánja.

Ha ebbe a fejlődési folyamatba erőszakkal beavatkoznak, az megbontja az egyensúlyt, és mint tudjuk, azt a természetben sehol nem lehet büntetlenül megtenni. Hasznos az igazság, de csak abban a mértékben, amíg elősegíti az egyén fejlődését. Különbözőek vagyunk, mindenkinek más mértékű igazságra van igénye, mást mennyiséget tud zavartalanul feldolgozni belőle - és más csomagolásban.

Igazad van abban is, hogy akár a testünk is tiltakozhat a túlzott mértékű önbecsapás ellen. De ott megint megbomlott a mérték!

Mondhatod erre persze, hogy a "boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa" felfogás nem neked való. Ebben is egyetértünk, de csak azért, mert ha már megérted e bibliai idézet lényegét, már nem is tartozol közéjük. De ettől még nincs jogod (lelki) halálra ítélned őket, nekik is joguk van az élethez - ami persze olyan, amilyen, de ezt nem mi emberek döntöttük el...