Én nem is értem, hogy miért kell dugig ennem magamat. Nincs lelki problémám, ami miatt tömöm magamat. Jól érzem magam általában, de a kajálásban gyönyörűségemet lelem. A különböző ízeknek nem lehet ellenállni. Már gyerek koromban is sokszor nevettek rajtam a szüleim, hogyha valami nagyon ízlett, akkor anélkül, hogy felnéztem volna a tányérból, egyfolytában bólogattam, mert magamban arra gondoltam, hogy milyen finom az étel és ezt bólogatással erősítettem meg. Néha még most is elfeledkezek magamról és előfordul velem a bólogatás. Egyébként a munkahelyemen is emiatt nem ebédelek, mert már néha megmosolyogtak miatta. Hogy lehet ellenállni? Ha meg nagyon tele eszem magamat, akkor meg már úgy gondolom, hogy most már tök mindegy a mai nap, és akkor tovább eszek.