Kedves Nibiru!

"A púpos esetében nem az Igazság rombolt, mivel ő azzal tökéletesen tisztában volt, hanem a tahóság."

Ha tudta is az igazságot, rég nem foglalkozott azzal. Ezt bizonyította, hogy gyermeki bizalommal, és büszkeséggel mutatta szépséges asszonya fényképét. Ugyan minek is törődött volna testi fogyatékosságával,ha a szívének kedves felesége, nem látta azt.
Feltételezem, hogy műveltségével, kifinomult lelki világával, stb. mindazt szinte eltörülte. Mint derült égből a villámcsapás, sokkolhatta a már elfelejtett fizikai hátránya. Gondolj bele megszokta, hogy felesége által alkotott képben lássa önmagát.
Első udvarlóm édesanyja olyannyira csúf volt, hogy első találkozásunk alkalmával alíg-alig tudtam eltitkolni meghökkenésem. Szerencsére sikerült, mert csodák, csodájára egyenesen elbűvölt kedves már-már művészi megfogalmazása az aktuális témáknak, és leírhatatlan szépségű simogató hangja. Hiszitek, vagy sem, de komolyan elfelejtettem a csúnyaságát, sőt rajongásig megkedveltem. Még elképzelni is rossz mit érzett volna, ha megkérdezem: "Hogyan lehet egy csúf asszonynak, ilyen gyönyörű fia?"

A te esetedben sem az Igazság volt a probléma, hanem az, hogy mögötted hangzott el, és ellened fordították.
Tévedés nem mögöttem, hiszen egyenes ember volt,
hanem a jelenlétemben, másoknak feltálalva abban a szent meggyőződésben, hogy elszégyellem. Egyébként fizikai adottságaimmal (szemüveges, amolyan kétszer kell ránézni, vézna mindezek tetejébe kétbalkezes) tisztában voltam. Igen is problémát jelentett a pellengérre állításom, a megszégyenítésem.

üdv klia