Letöltöttem, meghallgattam...huhhh! Igaz ami igaz a New c. dal kezdete emlékeztett Jarre Oxigen-jére egy kicsit, de szerintem sem Jarre-os az új album. Hallgatás közben Debussy ugrott be nekem párszor, valahogy átüt benne az ipresszionizmus hangulata. Björk finomabbra, líraibra vette a hangzást, a Pluto zaklatottságának nyoma sincs, de valahogy mégis nyomasztó néhány dal. Az ezen albumon éneklő Björk már nem az a könnyed hangvételű, kacérkodó Debut vagy Post hanem komoly élettapasztalatú Selma(songs). Az Our Hands dal emlékeztett is a Scatterheart-ra.

De félre a fasiszta dumával....nagyon rulez az új album és kész!