King a kovetkezoket irja On Writing c. konyveben a ket evvel ezelotti
baleseterol szolo (On Living: A Postscript cimu) fejezeteben.
(Ha valaki nem tudna mirol van szo, 1999 junius kozepen egy szokasos
delutani seta kozben egy eppen kutyajat igazgato sofor elgazolta az
orszagut szelen setalo King-et, akit eloszor mentoautoval, majd
helikopterrel szallitottak korhazba, ut kozben kis hijan meghalt.
Az eredmeny: alsovegtag-tores 9 helyen, egy kettetort terdkalacs,
8 darab gerincserules, 4 torott borda, egy csontig letarolt husdarab
a kulcscsont kornyeken, es egy 20-30 oltessel osszevart fejborserules.)
A mentoorvosrol igy emlekezik meg:
"...Ugy ket honappal kesobb felhivtam (Dr Paul) Fillebrown-t, hogy
megkoszonjem neki, amit ertem tett, addigra megertettem, hogy
valoszinuleg az eletemet mentette meg azzal, hogy megfelelo
helyszini ellatasban reszesitett, es korulbelul 110 merfoldes
sebesseggel repitett a korhazba mindenfele foltozott es buckas
utakon.
Fillebrown biztositott rola, hogy igazan nincs mit, es valoszinusitette,
hogy valaki nagyon vigyazhatott ram.
- Husz eve csinalom ezt - mondta a telefonba - es amikor meglattam
az arokban heverve, plusz lattam azokat a remes seruleseket, nem
hittem volna, hogy kibirja a korhazig. Maga aztan egy szerencses flotas,
hogy meg mindig reszt vesz a programban..."
A korhaz utani idoszakrol (ez a fejezet legvege):
"Azutan a dolgaim elkezdtek helyreallni.
Ket labmuteten estem at azota a tikkaszto delutan ota, volt egy komoly
fertozesem, es korulbelul szaz tablettat kell bevennem minden nap,
de a sineket mar levehettem a labamrol, es ujra elkezdtem irni.
Vannak napok, amikor az iras szornyen nehezen megy. Mas napokon
- es ezekbol egyre tobb van, ahogy gyogyul a labam, es az agyam
lassan visszaszokik a regi eletmodomhoz - ujra erzem a boldogsag
zakatolasat, ahogy megtalalom a szavakat es sorrendbe rakom oket.
Olyan ez, mint mikor a repulogep felemelkedik, meg lent vagy, lent
vagy, lent vagy... aztan felemelkedsz, es mar csak a levego parnainak
fenseges latvanyat szemleled. Ez tesz boldogga, hiszen ezert vagyok.
Meg nem vagyok tul eros - az egykori napi teljesitmenyemnek
jo, ha alig tobb, mint a felere vagyok kepes - de eljutottam ennek a
konyvnek a vegere, es ezert halas vagyok. Az iras nem mentette meg
az eletem - Dr David Brown tapasztalata es a felesegem szereto
gondoskodasa tette meg ezt - de elfoglalta a regi helyet: fenyesebbe
es kellemesebbe teszi az eletemet.
Az iras nem a penzkeresesrol, hirnevrol, randikrol, nok lefekteteserol,
baratokrol szol. Leginkabb az a feladata, hogy gazdagitsa az eleted es
azok eletet, akik olvassak a munkadat. Arrol szol, hogy elj, jol elj, es
tulelj. Es hogy boldog legy, erted? Hogy boldog legy.
Ennek a konyvnek egy resze - talan tul nagy resze - arrol szolt, hogyan
tanultam meg ezt. Szinten nagy resze arrol, hogy te hogyan csinalhatnad
jobban. A tobbi pedig - talan eppen a legjobbja - tulajdonkeppen egy
irasbeli engedely: kepes vagy ra, meg kellene tenned, es ha elegge bator
vagy belevagni, meg fogod tenni. Az iras varazslat, akarcsak barmelyik
kreativ muveszet, ez az elet vize. A viz ingyen van, ugyhogy igyal belole.
Igyal es toltsd fel magad!"
(Stephen King: On Writing)
(forditotta: tombravo)
