Még valami!

Anyák napja!

Eddig én "csak" köszöntöttem ilyenkor, de ez volt az első év, hogy ENGEM is köszöntenek e nap alkalmából.

Már akkor gombóc volt a torkomban, amikor Mojo "csörgette" a celofánt (közben felvette Petit is), de aztán amikor elémálltak, Apa egyik kezében a Picurka, másikban a virág és köszöntöttek Anyák napja alkalmából, hát akkor egy kicsit eltört a mécses.

Volt olyan időszak az életemben, amikor azt hittem, hogy én már biztosan kimaradok ebből, de hála mindenkinek akinek ez köszönhető, most már én is átélhetem/átélhettem ezt, és ez évről-évre mindig más lesz.
Most Apa volt a szószóló, jövőre már talán Peti is mond valamit, aztán ha már óvodás lesz, akkortól már versikékkel, énekekkel, műsorokkal készülnek. Mint ahogy mi is tettük, hogy megköszönjük Édesanyánknak, Nagymamánknak életünk minden percét!:))))))

Nem is gondoltam, hogy ez ilyen fantasztikus érzés!

Buksi