Ugyan, versenyezni jó, versenyezni szép. Versenyzés és gecizés két külön dolog. Az egyikben két többé kevésbé egyenlő adottságú fél áll szemben, azt megnézik ki az ügyesebb. A másik puszta szivatás.

Amugy a Saabot egy másik családtag használja rendszeresen, én csak akkor, ha neki nem kell.

Sztori no 2. Még gimnázium utolsó évében volt, hogy első, szüleimtől kapott kocsival, egy kis polskival jöttem át az Árpád hídon pestről budára egy lánnyal, éjszaka. Egy telepi jocikkal megrakott piros 316os bmw kitalálta, hogy velünk fog szórakozni, hé kislány üljél át, stb. Forgalom kicsi, ugyhogy semmit nem tudtam csinálni, nyilegyenes hid, ők a gyorsabbak. Megállás, kiszállás nem, pálya, ők négyen vannak, stb. Már tényleg nagyon idegesítő volt az egész amikor beugrott, hogy a híd pesti végén a belső sáv elmegy Esztergomnak, a külső lemegy a bécsi útra, a középső pedig kettéválik. Sikerült ugy manőverezni, hogy a bmw ment a belső sávban, én a középsőben. Annyi agyuk persze nem volt, hogy átlássák mi lesz, ha odaérünk, én pedig mint a nagykönyvben, mentem végig az eszergomi íven, majd utolsó pillanatban elkaptam a kormányt és le a Bécsi útra, gizda gyerekek pedig el a Dunakanyar irányába.

És még a lánynak is imponált ;)))