Sok agresszív bmw-s rohadtul megsértődik, ha nem kapja meg ami szerinte jár neki, aztán csak néz ha megkapja ami tényleg jár neki.
Nálunk két kocsi van, általában a bmw-sek által annyira lenézett suzukival járok. Fekete, sötétített üvegű, sportkipufogós 5ös bmw rendszeresen szórakozik a Szilágyi Erzsébet fasorban. Egyik kedvence pl hogy jövök a japán-magyar csodával úgy ötvennel a budagyöngyénél kifele, elöttem a bmw, a budakeszi elágazásnál lelassít 40-35-re, erre bemegyek a belső sávba előzni és mikor mellé érek átnéz, vigyorog egyet, épp csak annyi gázt ad hogy ne férjek be elé, én meg kénytelen vagyok fékezni és visszaállni mögé ha nem akarok elmenni a kanyarodó belső sávból budakeszinek.
Múltkor véletlenül a másik autóval voltam, SAAB 9000 a régi ős- turbós fajtából („mikor bekapcsol a turbó, mintha egy vasalódeszkával vágnának derékon” ahogy mondani szokták), nem a lebutított ecoturbo. Hűvösvölgyi úton pirosban állok, remus sportauspuff érkezik, himbálódzik a wunderbaum ahogy beáll mellém, nem zavartatva magát, hogy kétszer egysávos úton vagyunk. Csávókám átnéz, látom, ismerős vagyok neki valahonnan, de nem emlékszik. Lámpa vált, bmw elhúz úgy fél autót, amikor a fordulatszám eléri a 2500-t turbó bekapcs, és kényelmesen elmegyek bunkókám mellett, úgy háromnegyed autóval, akkor kicsit leveszek, persze figyelek hogy a fordulatszám ne nagyon csökkenjen, a bajor csoda megint megpróbál jönni, úgy látszik nem volt még elég, mikor mellém ér megint odalépek és elhúzok.
A Moszkva térig nyomta utánam, még háromszor próbált meg lámpánál lenyomni (2szer szabálytalanul, másfelé kanyarodó sávból persze), egyszer se sikerült neki.