Csak egy újabb fejlemény: Tegnap/tegnapelőtt bulin egész végig bunkó volt, én meg már ittam annyit, hogy ne tudjak csomót kötni a nyelvemre. Az történt, hogy mikor beelegeltem, odamentem hozzá, és közöltem: "Még eddig nem szóltál hozzám ma normális hangnemben. Pedig ezt a 2 hónapot még kibírhatnád. Úgyis Te vagy az egyetlen, aki tudja, hogy mi a fő oka annak, hogy abbahagyom az egyetemet." (Ezt írtam Neki akkor is, amikor elküldött. Írtam, hogy jobb lesz, ha elmegyek, mert ezt úgyse bírnám elviselni - bár nem ezekkel a szavakkal írtam anno. Egyébként mindenki úgy tudja, hogy pénzügyi gondok miatt hagyom itt az egyetemet - ami igaz is, de ha nagyon-nagyon akarnám össze tudnám szedni a pénzt, csak miatta nem akarom...) Szóval az tény, hogy ez a beszólás nem volt fair. De Neki hány olyan beszólása volt, ami nem volt fair... Egyébként meglett a 6ása: utána egy bunkó megnyilvánulása sem volt. Csak attól félek, ezzel túllöttem a célon, márcsak azért is, mert azt mondta az egyik haverjának szerdán, hogy csütörtök este megy bulizni. Viszont csütörtök reggel (buli után) közölte, hogy hazamegy, mert nincs kedve itt maradni. Én próbáltam kihúzni belőle, hogy miért nincs kedve, de nem mondta meg, csak azt hajtogatta, hogy nincs kedve. Attól tartok, hogy tényleg az én (elég durva) beszólásomnak köszönhető, hogy hazament (bár előtte még megkért, hogy segítsek neki néhány beadandóval). És most nekem van lelkiismeret-furdalásom emiatt...