Nálam a 'Remény rabjai' a favorit. (Mivel nem ez az eredeti címe, így amikor a filmet elkezdtem nézni, nem is tudtam, hogy egy megfilmesített Stephen King-kisregényről van szó.) A másik kedvenc történetem tőle a 'Halálsoron'. (Csak az idegesített, hogy - mint ahogyan a ponyvákat szokás - egyesével adták ki az egyes részeket, és már alig bírtam ki, hogy megjelenjen a soronkövetkező.:o)) A belőle készült filmet két barátommal néztem meg (egyik sem viráglelkületű ifjú :o)), és megdöbbentő volt látni, milyen hatást tett rájuk a film. Teljesen sokkolta őket (egyébként nem ismerték még a történetet), meg persze engem is, és mozi után egyáltalán nem volt kedvünk megvitatni a filmet - mint ahogyan azt máskor szoktuk.
Stephen Kingben azt szeretem és tisztelem, hogy nem egy műfajban tud olyan regényt alkotni, mintha mindig abban írt volna (echte horror, pszicho-thriller, sci-fi, fantasy, elbeszélések), és mindegyikben egy csomó olyan gondolatot vet fel, amit elolvasva én is rádöbbenek: "Tényleg, miért is van ez így?", "Tényleg, erre eddig nem is gondoltam."
Sokan egyszerű horror-írónak könyvelik el őt, és hatalmasat tévednek ezzel.