Te barna, kemény kenyérhéj,
Alig maradt belőled bél!
Zabáltak a századok,
Aztán franciaország eladott!

Mily jó látni a zöld kenyeret,
Mikor vághatunk új szeletet?
Mások mért élednek újjá?
Itt meg: irredenta! fujják!

Európa szemében csúf, ami magyar,
Vicsorítanak, szájukban agyar!
Európa népei, mint a birkák,
Jóllakottak, hasukat alig bírják!

Akkor mégis ki az ellen?
Összefogott volna minden elem?
Vagy tán a kenyérbél rohad?
Gyere Mária, óhajunkat fogadd!