Sziasztok!
1000 éve nem jutottam hozzá a topichoz. Még nem sikerült bepótolnom a lemaradásomat, csak néhány napra visszamenőleg olvastam el a hozzászólásokat. De már ezekben is rengeteg örömhír! Így hát grarulálok az újdonsült kismamáknak+kispapáknak, és napsugaras, boldog életet kívánok a kisbabáknak!

A húsvét előtti héten voltam UH. Már előre szólt az orvosom, hogy ne ijedjek meg, nem ő lesz ott
Így is volt, másik dokibácsi végezte a vizsgálatot. De a lényeg a következő: direkt és nyomatékosan megkértem, hogy ne árulja el a baba nemét, szeretném, ha csak a születésekor derülne ki - olyan kevés igazi meglepi van az életben.
Mire ő: "Jó, nem mondom meg. De milyen érdekes, hogy most ebben a szobában csak olyanok vannak, akiknek eddig kisfia született.(ő és az asszisztensnő voltak még ott) És szerintem maga sem lesz ezzel másképp." Ezután még megmutatta, hogy miből gondolja, amit mondott. Egy szót sem tudtam szólni, először olyan dühös lettem. Aztán mi mást tehettem volna, belenyugodtam. Azóta persze egyre jobb érzés, hogy a "Kicsi Fiamhoz" tudok szólni.