Zöldubi, keblemre, sorstárs!

Ne tudd meg, milyen rezignáltan vezetek bokáig érő vízben ... :-(

A legelső Ladám volt a csúcs, egyszer kimentünk Trieszt mellé, és egyik nap átruccantunk Velencébe. Végig ezerrel szakadt az eső, Velencében a parkolóházban csak a tetőn volt hely, a városban kifogtuk a dagályt, ezek után öcsém, amikor benézett a kocsiba, csak annyit mondott: Canale Grande...

De ugyanezt tudta a Trabim is, és sajnos a mostani Opel Reki is: imádja a vizet, esőben szinte kinyújtózkodik, és csak szívja, szívja magába...